Szeretek főzni. Alkotni a konyhában. Használni az intuitív képességeimet. Érezni az illatokat. Megteríteni. Leülni és élvezni az életek ízét. Ezt hozom otthonról. Apai nagyanyámnál a főzés volt a minden. Arra emlékszem gyerekkoromból, hogy ideje nagy részét a konyhában töltötte. Imádtam mindent fogást, amit csinált. Belefőzte a szeretetét is ezekbe az ételekbe. Nem is tudom miért múlt időben írok róla, mert szerencsémre ma is él, és ma is elkészíti azokat a leveseket vagy sülteket, ugyanazokkal az ízekkel. Nem is tudom, hogy csinálja…
A férjem az én főztömet imádja. Vagy legalábbis ezt mondja nyolcadik éve. Akkor viszont nagyon jól hazudik.
Számomra a konyha a kikapcsolódással egyenlő. Belépek oda és megszűnik az idő. Kinyitom a kamrát és kitalálom mit is csináljak. Van, hogy előre eltervezem, de ez a ritkább. Kinyitom a kamrát, a hűtőt vagy a fagyasztót, és kitalálom hogyan tudnék ma a család kedvében járni.
Vannak akik előre megtervezik, aznap vagy másnap mit fognak készíteni, és bevásárlólistával mennek a boltba. Én jobban szeretem a spontán bulikat. Az esetek többségében inspirálódom valahonnan: egy képről, egy zenéből vagy felütök egy szakácskönyvet és onnan választok, de a receptet ritkán követem szóról-szóra.
Mikor fény derült tejfehérje érzékenységünkre, eléggé meg voltam lőve. Imádom a sajtokat, a túrót, a tejfölt. Ezekről sajnos le kellett mondanunk. Egy pár napig nagyon magamba zuhantam. Aztán elkezdem kutatni a neten, hogyan is lehet elkészíteni a legegyszerűbb dolgokat tejtermék nélkül: például egy tejeskávét. Vagy egy szendvicset sajt és vaj nélkül. Visszaemlékezve: mindig is okoztak kisebb-nagyobb gondokat a tejtermékek. Puffadás, gyomorgörcs, szelek, ekcéma és hasmenés formájában. De soha nem gondoltam volna, hogy mindezek a tünetek összefüggésben lehetnek a tejjel.
Nem sok információt találtam erről a világhálón, így magam kezdtem kitapasztalni mit-mivel lehetne helyettesíteni. Mindemellett elkezdett foglalkoztatni a gondolat: hogyan és mitől alakul ki a tejfehérje érzékenység? Meddig tart? Kinövi-e a gyerek? Mit fog enni a bölcsődében és az óvodában? És ha elmegy a kis barátjának a szülinapjára, ehet-e a tortából amiben tej van? Vagy külön kell neki vinnem? Vajon megérti majd egy 3 éves ezt a dolgot? Mivel szinte minden ezzel kapcsolatos információt egyedül kellett „megtanulnom”, és ez nem 2 hét alatt ment, átérzem azoknak az embereknek, szülőknek a helyzetét, aki hasonló cipőben járnak. Próbáltam facebook csoportokban is tájékozódni, de ezekben a csoportokban rengeteg önjelölt szakértővel találkoztam, akiktől sok hasznos infó mellett rosszindulatot és meg nem értést is találtam. Egy csoportból ki is tiltottak egy teljesen releváns kérdés miatt ?!? (Milyen tejkészítőt érdemes beszerezni?) Ekkor döntöttem úgy hogy létrehozok egy saját csoportot, ahol segítek a sorstársaknak.
Egyre többet olvastam a témában cikkeket és könyveket. Egyre többen megtaláltak a kérdéseikkel. Lassan megfogalmazódott bennem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni hivatásszerűen. Megszületett a blog, majd a táplálkozásterápia ötlete. Azóta eltelt 1,5 év. Tanultam, kutattam, rengeteget olvastam. Elvégeztem több tanfolyamot is a táplálkozás témakörben. És nemrég elindítottam ezt a blog, ahol reményeim szerint Te is rátalálsz a megoldásra. Várlak vissza!
